A hivatalos napközbeni szundikálást (felénk sajnos csak a szót) a spanyoloknak köszönhetjük. A siesta a latin sexta spanyolosított változata. Latinul a sexta hora, a napkelte utáni hatodik órára (kb. dél), vagyis a jól megérdemelt pihenés idejére utal, amikor a legmelegebb az idő.

Azt jelenti, menedék. A föníciai melita szó alapján.

Több lépésben a latin cippus (cölöp, karó, fejfa) szóból ered. Aztán a szó is görbült, mint a kifli: a németben már Kipfl (jelentése görbe rúd, illetve - nahát - kifli). Ebből lett magyarul a könnyebben kimondható kifli.
(vö. Lidl-Lidli illetve Google-Gugli)

Az angol kitsch szó (de magyar jelentése is, a giccs is) a német kitschen igéből származik - ami az utcai piszok összekaparására utal.

Nevét állítólag a formájáról kapta, olyan, mintha kis ujjacskák lennének a fürtön a termések. A görög δάχτυλα (dahtila), vagyis “ujjak” szóra vezethető vissza.

A latin placenta szóból ered, ami lepényt jelent.

Perzsa eredetű szó, egyszerű, mint egy faék.

سه (szi = három) + تار (taar = húr, zsinór).

A spanyol lagrima (könny) szó eredete a görög δάκρυ (dákri), δάκρυμα (dákrima) vagyis könny szóra vezethető vissza.

A mázli szavunk a héber/jiddis mazel (vagyis szerencse) szóból ered. Mazel tov, ismerős?